Julius-Maximilians-Universität (Würzburg)
Nagy lehetőség gyerekcipőben - avagy a csiszolatlan gyémánt
Erasmus-ösztöndíjjal vagyok kint Németországban, Würzburgban szeptember óta. Eredetileg csak fél évre akartam jönni, de decemberben sikerült meghosszabbíttatnom az ösztöndíjat augusztusig. Élménybeszámolómat itt ezen a ponton talán már be is fejezhetném. A hosszabbítás ténye, úgy gondolom, önmagáért beszél! Minden, ami ezután jön, már csak másodlagos lehet. A cím miatt azonban talán mégiscsak tartozom annyival, hogy tovább írjam a kis monológomat, ugyanis lehet, hogy a lelkes pályázóknak megakadt a szeme a „gyerekcipőben" és a „csiszolatlan" szavakon. Hihetetlenül nagy lehetőség van ugyanis az Eramus-ban. Valójában tényleg ahhoz hasonlít, amikor a mesében a legkisebb elmegy szerencsét próbálni és olyan élményekkel és tapasztalatokkal tér vissza, amiket az otthon maradt testvérei sohasem fognak átélni.
Nehéz megírnom ezt az élménybeszámolót. Álladóan javítgatom, kitörlöm. Nem tetszik, nem akarok sablonokat írni. Az Erasmusról nem írni kell, hanem merni, belevágni, menni, kipróbálni, átélni! Utazni, önállónak lenni, saját döntéseket hozni, és azokért felelősséget vállalni, ismerkedni, mindenféle országból barátokat szerezni, kinyílni. Kinyílni, kitörni. Rádöbbeni, rácsodálkozni. Hogy más is van, máshogy is lehet, akár jobban is lehet, mint otthon. Máris elkezdtem sablonokat írni! Tehát nem dicsérni akarom az Erasmus-t, arra majd úgyis rájöttök, hogy MENNYIRE jó a saját élményeitek alapján. Azonban a legfontosabb tanács, amit adhatok, hogy tervezzétek meg jó előre, gondoljatok át mindent, hogy mik a lehetőségeitek, és hogy a lehetőségeitek mennyire felelnek meg a vágyaitoknak. Igen, az anyagiakra is gondolok. Én például nem számoltam azzal a lehetőséggel, hogy mi lesz akkor, ha hosszabbítani szeretnék. Nagyon megszerettem Würzburgot, és amíg nem volt biztos, hogy megkapom az ösztöndíjat, úgy éreztem, megőrülök, ha nem maradhatok tovább. Márpedig ösztöndíj nélkül egyszerűen nem lett volna lehetőségem, hogy önerőből maradjak. Ezért célszerű például egy egész évre pályázni. 6 hónap nagyon rövid idő.
És ha újrakezdhetném, valószínűleg halasztottam volna a magyar egyetemen. Ugyanis nekem nehéz volt a kinti és a magyar vizsgákat is megcsinálni. Megterhelő volt, ráadásul egész decemberben és januárban itthon ülhettem és magolhattam, amíg a 211 eurót továbbra is ki kellett fizetnem januárra a würzburgi kollégiumért. Ez sem egy elhanyagolható szempont! Ezen sokat gondolkoztam, hogy tényleg, miért nem halasztottam, hogy lehettem ilyen buta, aztán eszembe jutott, hogy ha passzív féléven vagyok, akkor például nem kapom meg a rendes tanulmányi ösztöndíjamat és a diákhitelt, ami nélkül nem lett volna megoldható a kintlét. Tehát jó előre meg kell tervezni, szépen átgondolni mindent! Minden megoldható, csak legyünk tudatosak és maradjunk a realitás talaján, hogy aztán tényleg gondtalanul szárnyalhassunk, amíg kint vagyunk.
Még egy pont a csiszolatlan gyémánthoz és a gyerekcipőhöz: Azt hiszem, az Eramus nincs kellően elismerve a mi egyetemünkön. Talán azért, mert csak nagyon kevesen mennek ki tőlünk Eramussal. Az a benyomásom támadt a vizsgaidőszakban addig, amíg itthon voltam, hogy sem a tanárok, sem a hallgatók nincsenek tisztában azzal, hogy valójában milyen lehetőségek rejlenek ebben az ösztöndíjban. Az Erasmus elvileg egy hallgatói mobilitási program. A mobilitás egyelőre azonban inkább csak annyit jelent, hogy utazunk és világot látunk, tanulmányi értelemben még lenne mit csiszolni ezen a területen. Amit kint tanulunk, pluszként, kiegészítésként hasznosíthatjuk, de pl. magyar vizsgákat nem lehet kiváltani vele.
Mindezek ellenére meg vagyok győződve róla, hogy az Eramus a legtöbb és a legnagyobb lehetőség, amit kihozhatunk az egyetemi éveinkből. A pályázathoz mindenkinek: HAJRÁ!