Linda az egyetemi évek alatt megszerzett tudását diplomaszerzést követően egy nemzetközi ügyvédi irodában kamatoztatta, jelenleg pedig az egyik legnagyobb tanácsadó cége mellett működő ügyvédi iroda munkatársa. Sok felvételi előtt álló kortársához hasonlóan számára sem volt egyértelmű, hogy milyen irányba szeretne továbbmenni, de idővel bebizonyosodott, hogy jó választás volt a Debreceni Egyetem jogász képzése.
„18 évesen az érettségi előtt az irány eldöntése a legnehezebb. Az ember tudja, hogy ez egy komoly döntés és a választása adott esetben hosszú időre meghatározza az irányt. Abban biztos voltam, hogy az érettségit követően tovább szeretnék tanulni, de konkrét elképzelés jó ideig nem körvonalazódott. Mellette azt is tudtam, hogy a reál tantárgyak nem tartoznak az erősségeim közé, inkább humán beállítottságú voltam. Fontos volt számomra az is, hogy egy elismert szakmát tanuljak és mellette megmaradjon a mozgástér a jövőben. Végül több szempontot is mérlegelve adtam be a jelentkezésemet a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahová 2007-ben felvételt nyertem. A döntésemet azóta sem bántam meg, mindig szeretettel gondolok vissza az egyetemi évekre.
A Debreceni Egyetem jogi kara – a magas színvonalú oktatáson túl – számos lehetőséget kínál a hallgatók számára a szakmai fejlődésre és a gyakorlati tudás elsajátítására. Több tanszék igen jelentős hangsúlyt fektetett a gyakorlat-orientált oktatásra, amelynek a hallgatók körében nagy sikere volt. Ennek keretében – többek között – szakmai foglalkozásokat tartottak, demonstrátori pozíciót kínáltak, illetve perbeszéd-versenyeket szerveztek. Személy szerint a versenyeket nagyon élveztem, mivel lehetőséget adott az egyéni megmérettetésre. Kari és országos fordulón is értem el helyezést. A sikerekben az oktatóknak is jelentős szerepük volt, hiszen mind a helyi, mind pedig az országos fordulókra való felkészülést komolyan vették és külön foglalkozásokat szerveztek az érdeklődő hallgatók számára, ahol jogeseteket oldottunk meg és szituációs gyakorlatokat tartottunk.
A jogi kar számos szervezettel jó kapcsolatot ápol, amely további lehetőségeket kínál hallgatói számára. Ilyen volt például az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség brüsszeli képviselete, ahol 2011-ben egy külön felvételit követően lehetőségem nyílt egy három hónapos gyakornoki programban részt venni. Ez volt az első munkatapasztalatom, nagyon izgalmas volt. A tankönyveken és az egyetemi előadásokon túl sikerült kicsit közelebb kerülni az Európai Unió működésének a megértéséhez. Ekkor azt gondoltam, hogy ez lesz az én irányom, érdekelt az „uniós jog”. Ezért szerettem volna visszatérni és ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy uniós intézménynél is kipróbálni magam. Így a kint tartózkodásom alatt próbáltam gyakornoki lehetőségek után nézni, és végül sikerült egy hónapot az Európai Parlamentben egy képviselő mellett töltenem 2012-ben.
Ha az egyetem által nem jutok ki Brüsszelbe, valószínűleg nem születik meg az a gondolat sem, hogy az Európai Parlamentbe jelentkezzek. A kint töltött mindösszesen négy hónap meghatározó élmény volt számomra, segített abban, hogy megtaláljam a saját irányomat. Továbbá ebben az időszakban tudatosult bennem, hogy mennyire fontos a magabiztos nyelvtudás, amit igyekeztem folyamatosan fejleszteni, és ami az eddigi pályafutásom során is nélkülözhetetlen volt.
Az utolsó egyetemi évemben gyakornokként dolgoztam az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Irodában bank és finanszírozás területen. Ezt mondanám az első igazi munkatapasztalatomnak. Lenyűgözött az ott dolgozó ügyvédek szaktudása és profizmusa. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy milyen területen szeretnék maradni. Diplomaszerzést követően ügyvédjelöltként tértem vissza az irodához 2013-ban, ahol később ügyvédként dolgoztam. 2017-ben pedig ügyvédként csatlakoztam a Deloitte Legal Erdős és Társai Ügyvédi Iroda bank és finanszírozási csoportjához. Irodánk nemzetközi szinten az egyik legnagyobb tanácsadó és könyvvizsgáló céggel társult, így a társterületekkel együttműködve jogi, pénzügyi és adótanácsadási szolgáltatások integrációjával törekszünk az ügyfeleink igényeinek a kielégítésére.
Az egyetem első évében még nem teljesen volt kikristályosodva számomra, hogy a jogon belül pontosan melyik terület érdekelne és az sem, hogy egyáltalán a jogi pályán szeretnék-e maradni. Azonban a későbbiekben egyre erősödött bennem a gondolat, hogy talán ez mégis nekem való. Ez egyértelműen köszönhető az egyetemi sikereknek, a gyakornoki tapasztalatoknak és az oktatók támogatásának. Mindemellett a jogász szakma egy megbecsült hivatás. A jogi végzettség rengeteg lehetőséget tartogat az ember számára, a hagyományos jogi pályán túl az élet számos területén találkozhatunk jogászokkal. Szerintem széles a skála, így mindenki megtalálhatja azt a területet vagy foglalkozást, amiben szakmailag ki tud teljesedni. Számomra az ügyvédkedés ilyen.
Bár az utóbbi időben sajnos ritkán látogatok vissza, de amennyire tudom, nyomon követem az egyetemi életet. Az elmúlt években Debrecen mellett az egyetem is rengeteget fejlődött. Nemrég elindítottak egy posztgraduális képzést is, amelyet én is elvégeztem.
Az egyetemtől függetlenül nagyon szerettem Debrecent. Számomra a város adott volt, hiszen akkor ott éltünk a családommal. Debrecen egy igazi egyetemváros. Az orvosi karnak is köszönhetően egy igazi „multikulti” hely, megvan a pezsgés, szórakozási lehetőség és érdekes, értékes emberek a világ minden tájáról. Mindemellett Debrecen egy kis ékszerdoboz, nyugodt és biztonságos hely. Nagyon szerettem ebben a környezetben tanulni.
Örülök, hogy a Debreceni Egyetem jogi karát választottam 2007-ben. Nagyon jók voltak az egyetemi évek, a város. Az oktatók hozzáállása pedig elképesztően támogató volt. Családias volt a légkör. Az oktatók figyelnek a diákokra, támogatják őket és szerintem ez egy nagyon fontos hozzáadott érték. A Debreceni Egyetemen erős alapokat szerezhet az ember, a többi pedig az egyénen múlik, hiszen a tanulás a diplomaszerzést követően is folytatódik.”
Még nem tudod pontosan, hogy mit kezdhetnél egy jogi diplomával a kezedben? Akár egy dinamikusan fejlődő multi jogtanácsosaként is dolgozhatsz, mint Berecz Péter. Péter karrierjéről, a jogi karon töltött éveiről és lehetőségeiről mesélt nekünk.
„Debrecenben születtem, itt tanultam mindig is. Szeretem a várost, így nem volt kérdés, hogy itt folytatom tanulmányaimat. Érdekeltek a társadalompolitikai kérdések és a történelem, ezért úgy éreztem, a jog jól passzol majd a személyiségemhez. Nővérem is a jogi karra járt, így volt, hogy meglátogattam még középiskolásként. Már ekkor nagyon megtetszett az egyetem és a légkör is. Amikor az egyetemre visszagondolok, mindig jó érzés fog el. Nagyon szép évek voltak ezek. Élveztem minden pillanatát. Ugyanúgy élveztem a bulikat, kirándulásokat, mint a könyvtárban a kutatást. Rossz élmény eszembe sem jut.
Különösen szerettem a baráti hangulatot, a légkört. A jogi karon mindenki egyszerű, közvetlen módon viszonyul a másikhoz. A kis létszám miatt, néhány félév után szinte mindenkit ismersz, mindenkiről tudod, kicsoda. A tanárok is elérhetők, barátságosak, fiatalosak. Tudjuk, hogy kihez mivel kapcsolatban fordulhatunk.
Az egyetemi évek lehetőséget biztosítottak arra is, hogy tudományos kutatást is végezzek a jogbölcselet területén. Országos Tudományos Diákköri Konferencián is indultam ezzel, és meg is nyertem. Tanáraim sokat segítettek nekem, mindenben kaptam támogatást, de ugyanúgy szabad kezet is. Nem volt erős kontroll, azt írhattam, amit szerettem volna.
Külföldi ösztöndíjak és pályázati lehetőségek is akadnak bőven a jogi karon. Kevesebben pályáznak, így nagyobb az esély az elnyerésükre. Így tanultam én is az utolsó évben Németországban. Eközben negyedéves joghallgatóként egy dinamikusan fejlődő, hightech multinacionális céghez jelentkeztem nyári jogi gyakornoknak, ide Debrecenbe. Annyira jól sikerült a gyakorlatom, hogy a végzésem óta itt dolgozom. Így a diploma megszerzése után munkakereséssel nem kellett időt töltenem.
Ennek már lassan 10 éve. Jogi előadóként kezdtem, szakvizsga után jogtanácsos lettem. Nagyon változatos, kihívásokkal teli és izgalmas a munkaköröm. Munkajogtól kezdve, a kereskedelmi jogig sokféle céges üggyel foglalkozom. A tapasztalatok bővülésével egyre több és egyre változatosabb ügyeket bíztak rám nemzetközi környezetben, idegen nyelven. Utazom külföldre is. A világ minden táján jártam már, sok érdekes országba jutottam el a munkám által.
Az alaposságot, precizitást, kitartást nagyon megtanultam az egyetemen. Ezeket jól tudom hasznosítani ma is. Annak idején nem volt teljes képem a jogról. Ma már látom, hogy milyen széles körű. Jogi diplomával el lehet helyezkedni újságíróként, akár politikai, gazdasági elemzőként, de a hétköznapi életben is nagyon hasznos, segíti a tájékozódást.
Debrecen egy pezsgő város. Egyre több cég jelenik meg. Nem csak multik, hanem KKV-k is. És jogi diplomával sok kapu nyitva áll előttünk. Számomra ma sem lenne kérdés, hogy hová felvételizzek. Ugyanúgy a Debreceni Egyetem jogi karát választanám.”
Erika Debrecenben kezdte meg felsőoktatási tanulmányait igazgatászervező szakirányon. Ennek már lassan 10 éve. Már az első években hallgatói önkormányzati képviselő lett, így hamar a kari élet sűrűjében találta magát. Számos rendezvény szervezésében vett részt, amik a szívéhez nőttek. A magáénak érezte ezeket a feladatokat és magát az egyetemet is, mindemellett olyan csapat alakult ki körülötte, akikkel jól tudott együtt dolgozni. Egymást kiegészítve, segítve hatékonyabbá vált a munkavégzés és könnyebben megoldották a feladatokat. Nem utolsó sorban jó barátságok is szövődtek az évek folyamán.
Az alapszak elvégzése után közigazgatási menedzser mesterszakra jelentkezett. Tanulmányai, valamint párhuzamosan végzett munkája során egyaránt belekóstolhatott a közigazgatásba és a jogba. Ekkor érett meg benne a felismerés, hogy céljait akkor tudja igazán elérni, ha jogász lesz. Ezért két diplomával a kezében ismét felvételizett. A korábbi tanulmányai miatt a jogot már 3,5 év alatt végezhette el.
Az egyetemi évek alatt egyre jelentősebb kihívásokkal találta magát szemben. Természetesen volt, hogy neki sem sikerült egy-egy vizsgája elsőre, de akadt olyan verseny is, amire nagyon sokat készült és mégsem ért el helyezést. Visszagondolva, az első két államvizsga közel sem volt akkora megmérettetés számára, mint a legutolsó, de a 3 hónapos kimerítő tanulás meghozta gyümölcsét. Ma már jól tudja, ha valaki kitartó, szorgalmas és harcol azért, amit szeretne, akkor nagy eséllyel el is fogja érni azt.
Ezt érezte a Tudományos Diákköri Konferenciával kapcsolatban is. Igyekezett nagyon jól felkészülni az országos megmérettetésre, hisz tudta, neves oktatók ülnek a zsűriben és előttük előadni nem kis kihívás. Végül sikerrel vette ezt az akadályt is és első lett, valamint külön díjat is kapott. „Az embernek nagyon jól esik az, hogy amin sokáig és kitartóan dolgozik, annak lesz eredménye. Minden tudományos tevékenység; ha cikket írsz, vagy épp egy konferencián adsz elő sikeresen, egy szakmai elismerés, mind a kari, mind a külsős oktatók irányából. Ez az, ami azt a bizonyos pluszt nyújthatja.”
És számára valóban ez nyújtotta a pluszt, hiszen ez volt az a dolog, ami az egyetemen tartotta, még annak ellenére is, hogy lettek volna további lehetőségei. A kétségei azzal kapcsolatosan, hogy vajon tényleg neki való-e a kutatói pálya, eloszlottak a sikeres OTDK szereplésének köszönhetően. Ezek után nem volt kérdés számára, hogy maradjon-e PhD-zni a karon. Persze más tényezők is befolyásolták, hiszen nagyon sok ismerőst és barátot szerzett az évek alatt, ami nem debreceniként jól eső érzéssel töltötte el. Rengeteg élménnyel gazdagodott, szerette a közvetlen légkört, a magas színvonalú oktatást és az oktatókat.
Erika jelenleg a Polgári Jogi Tanszék PhD hallgatója. Persze a jövője sok tényezős és összetett, de az eddig is kedvelt kutatói munka mellett az óratartás is elnyerte a tetszését. Ma már nehezen tudná elképzelni az életét máshol, igazán megszerette Debrecent és a jogi kart.
Városunk alpolgármestere sosem bánta meg, hogy a jog területét választotta. Bár jelenleg nem végez gyakorló jogász feladatokat, azonban egyetemi tanulmányait és korábban megszerzett szakmai tapasztalatait jól tudja hasznosítani ma is pozíciójában. Nem csak tudását, hanem barátait és lokálpatrióta létét is részben az egyetemnek köszönheti.
„Elég korán, már az általános iskola vége felé tudtam, hogy jogász szeretnék lenni. Tetszett, hogy a jogban intellektuálisan lehet vitatkozni, és észérvekkel kell az én igazamról meggyőznöm valakit. Hozzájárult az is, hogy sosem voltam igazán zárkózott típus, a kommunikációs képességemmel sem volt gond, így a szüleim és a tanáraim is alkalmasnak találtak a jogi pályára. Már a középiskolás éveim során tudatosan készültem, erős humán osztályba jártam. A felvételi során egyértelmű volt, hogy Debrecenben szeretnék maradni. A képzés színvonala már akkor is versenyképes volt. Többszörös túljelentkezés volt, nem volt könnyű bekerülni, de sikerült a felvételim.
2001-2006 között jártam a karra. Nekem az egyetem öt éve volt a legszebb tanulással töltött időszak. Bár kemény volt, de egész jó eredményekkel végeztem el, és jutott idő a barátokra, a szabadidőre is. A legelső nagyon jó élményem a gólyatábor volt, itt ismertem meg a feleségemet is. Ha valaki egyetemista lesz, a gólyatábort nem szabad kihagynia! Kiváló lehetőség arra, hogy már a tanulmányok megkezdése előtt megismerje azokat a diáktársakat, akikkel az egyetemet látogatni fogja több éven keresztül.
Nagyon fontos volt számomra, hogy minél kiterjedtebb gyakorlati ismereteket szerezzek az egyetemi évek alatt. Ezért is vettem részt több munkajogi versenyen. A perbeszéd versenyek alkalmával például bírósági tárgyalásokat modelleztünk, ahol volt felperes, alperes, és érvelni kellett az egyes álláspontok mellett, illetve ellen. Emellett voltak olyan óráink is, amelyeket gyakorló bírók tartottak, illetve amelyek keretében tárgyalásokon vehettünk részt. A kötelező szakmai gyakorlatomat egy ügyvédi irodában töltöttem, ahol különböző iratokkal ismerkedhettem meg. Ez is hasznos tapasztalás volt. A Debrecenben már akkor is hangsúlyos európai jogi képzés is olyan plusz tudást adott, amivel nem biztos, hogy sok, már pályán lévő praktizáló jogász, ügyvéd rendelkezik.
A campus is nagyon sok lehetőséget tartogatott. Mi sokat sportoltunk, az órák után akár bowlingozni is átmehettünk a koliba, ami nem mellesleg szinte hotel minőségű. Jó volt a közösség, tanulmányi szinten is, a jegyzeteinket mindig jó szívvel adtuk oda egymásnak. Több barátom is lett az egyetemen, velük ma is tartom a kapcsolatot.
Egész határozott voltam azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék csinálni az egyetem után. Ügyvédjelölt voltam másfél évig a polgári-, gazdasági jog területén. Az első maradandó szakmai élményemet az ügyvédjelöltségem harmadik hónapjában szereztem. Édesapámat egy nagyobb összeggel bírságolta meg egy hatóság. Édesapám úgy érezte eljött az én időm, kezembe adta az ügyet. Megnéztem és azt láttam, hogy az egyik legalapvetőbb jogi alapelvet sértette meg a hatóság. Ügyvédjelölként nem képviselhettem Édesapámat, de ő önállóan képviselhette magát. Megírtam az iratot, amit ő felolvasott a bíróságon. Megnyertük a pert az első tárgyaláson. Mai napig emlékszem Édesapám szavaira. Azt mondta: „Fiam! Már megérte, hogy elvégezted a jogi egyetemet.” Ez egy nagyon jó élmény volt akkor, ma is szívesen emlékszem rá vissza.
Az ügyvédjelöltségem másfél éve alatt volt jó pár nyertes ügy, amikben részt vettem. És voltak több évtizedes múltra visszatekintő ügyek is, amikbe beleásni magamat nagy kihívás és élmény volt. A kidolgozott stratégiákhoz is hozzátettem, de iratokat is kellett tanulmányoznom, amikhez jócskán kellett kitartás. Kreatívnak is kellett lennem, főként az érvrendszerek felállítása során. Ezt kifejezetten szerettem.
Másfél év bojtárkodás után a közigazgatásban helyezkedtem el, végigjártam a ranglétrát. Voltam ügyintéző, osztályvezető és igazgató is. Klasszikus jogi területen dolgoztam, folyamatosan használtam a jogi egyetemen megszerzett tudást. A szakvizsgát is megcsináltam. Azt gondoltam, hogy egy jogász akkor lesz igazán teljes értékű, ha megvan a szakvizsgája, hiszen ekkor még megtartja a választás opcióját - azt, hogy bármi lehet belőle.
Az elmúlt pár évben politikusként, alpolgármesterként is hasznosítani tudtam a jogi tudásomat, hiszen olyan szerződéseket tárgyal meg különböző cégekkel az önkormányzat, amikkel magam is tudok foglalkozni. Egy város vezetője alapvetően nem ér rá arra, hogy minden szerződést szóról szóra elolvasson – ehhez megvan a megfelelő jogi segítségünk –, de az, hogy értem, mik a döntési lehetőségek, a szituációk, nagyon fontos a város szempontjából is.
Ami új, hogy egyre inkább megjelennek a külföldi nyelvű tárgyalások az életemben. Az angol nyelv már elvárás, ha valaki ebben a szegmensben szeretne mozogni, hiszen egyre fontosabb az angol nyelvű szerződések tárgyalása. Ez ma még kiemelhet valakit a jogászok közül, de 5-10 év múlva már általános elvárás lesz.
Nekem a várost és a barátokat adta az egyetem. Ha elmentem volna Budapestre tanulni, akkor nem ismerem meg a debreceni embereket. A kapcsolati tőke, amit itt megszereztem, nem biztos, hogy ugyanúgy tudna érvényesülni, ha a fővárosba jártam volna. Debrecenhez mindig nagyon kötődtem és kötődöm ma is, annyira tetszik, hogy semmi pénzért nem hagynám el. Még pont akkora a város, hogy mindenféle szolgáltatást megkaphat az ember, azonban nem kell elviselnie a nagy metropoliszok negatívumait. Ha kulturálódni, szórakozni szeretnénk vagy valamilyen szabadidős tevékenységet végezni, erre is van bőven lehetőség. 2000-hez képest rengeteget fejlődött Debrecen. Itt a Campus Fesztivál, sportrendezvények, uszoda, Főnix Csarnok, vannak multicégek és még több lesz. Az üzleti környezet meg fog érni arra, hogy nemzetközi környezetben lehessen jogászként dolgozni, akár ügyvédi irodát alapítani. A jogi pálya tekintetében a teljes vertikum megtalálható lesz. Abban bízom, hogy idővel a közigazgatás legfelsőbb szintjén is el lehet majd helyezkedni városunkban.
A jog biztonságot jelent. Ha mindent megteszünk azért, hogy naprakész legyen a tudásunk, akkor a jog bármely területén el tudunk helyezkedni és nem determinál valakit arra vonatkozóan, hogy élete végéig egy helyen kelljen dolgoznia. Ha megvannak a szükséges végzettségei, sok kaput fog megnyitni.”
Gondolkozol a jogi pályán, de még nem vagy biztos a döntésedben? Fekete Péter Pál sztorija segíthet neked. Péter az egyetem után Debrecen egyik modern és nívós ügyvédi irodájában, a Dr. Nemes Ügyvédi Irodában kezdte el építeni karrierjét ügyvédjelöltként. A motivációkról, az egyetemi évekről és a jogi pályáról vallott nekünk.
„Kiskorom óta ügyvéd szerettem volna lenni. A szüleim példáját követve mindig is segíteni akartam a kis emberek nagy gondjainak megoldásában. És azt gondoltam, talán a jogi pálya az egyik, amiben ezt leginkább tudom érvényesíteni. A Fazekas Mihály Gimnáziumba jártam, és imádtam a debreceni középiskolás éveket is. Így nem volt kérdés számomra, hogy maradjak. Debrecenben minden megvan, amit egy diák kereshet. Lehet tanulni, lehet szórakozni, lehet sportolni.
Az egyetemi évekre mindig nagy örömmel emlékszem vissza. Nagyon szerettem a családias légkört. Sokszor úgy éreztem, mintha otthon beszélném át a tanulással kapcsolatos dolgaimat. A tanárokkal jó kapcsolatot lehet kialakítani, segítőkészek. Voltak olyan mentoraim, akik egyengették az utamat, akikre fel tudtam nézni, akikkel együtt tudtam dolgozni. A versenyek közül különösen szerettem a perbeszédversenyeket. Országos helyezéseket értem el, többször nyertem is. A tanulás mellett fontosnak tartottam, hogy tagja legyek valamilyen közösségnek, így HÖK-ös lettem. Folyamatosan azért dolgoztunk, hogy aktívvá tegyük a hallgatói életet. Konferenciákat, hasznos rendezvényeket szerveztünk, érdekes előadókat hívtunk.
A jogi diploma megszerzése után, szinte azonnal találtam munkát. Egy modern, fiatalos, helyi ügyvédi irodába, a Dr. Nemes Ügyvédi Irodába adtam be a jelentkezésemet. Hamar be is hívtak interjúra, néhány hét után pedig el is kezdtem dolgozni ügyvédjelöltként, és ma is itt vagyok.
Rengeteget tanultam az elmúlt 2 évben, amióta dolgozom. Pontosságot, precizitást, ügyfélcentrikusságot, etikus magatartást. Az elméleti tudást gyakorlati oldalról megvizsgálva jöttem rá, hogy a gyakorlat a kulcsa a jogi szakmának. Szerencsére a Debreceni Egyetem Jogi Kara erre is nagy hangsúlyt fektet. A tantermi előadások mellett számos gyakorlat is van, amelyek jól kiegészítik a képzést. A fakultatív lehetőségek közül pedig külön kiemelném a Jogi Klinika programok hasznosságát, hisz ezek keretében akár bíróságokon is el lehet hosszabb időt tölteni. Mindig visszajönnek olyan dolgok, amiket az egyetemen tanultam egy-egy jogi problémához kapcsolódóan, legyen szó akár munkajogról, akár agrárjogról. Ma már azt is tudom, hogy az elméleti tudás a gyakorlattal lesz teljes.
Aki családias környezetben, kitűnő csapatban szeretne tanulni és szórakozni, válassza a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kart! A Campusnak semmivel össze nem téveszthető, egyedi hangulata van. Gyakran futok ma is arra. Olyan, mintha hazajárnék.”
A pályaválasztás sok fiatalnak nagy fejtörést okoz, hiszen gyakran az érdeklődés irányát is nehéz meghatározni. Olgával nem így volt. Ő hamar eldöntötte, hogy jogász lesz, sosem voltak kétségei ezzel kapcsolatban. Ennek megfelelően választott középiskolát, majd a jogi kart Debrecenben.
„Már a középiskolai felvételire készülve tudtam, hogy jogi pályára szeretnék menni. Gyermekként is nagy volt az igazságérzetem, és úgy gondoltam, talán ügyvédként tudnék leginkább harcolni az igazságért. Ma már tudom, hogy a jog az igazságnál objektívebb kategória, de akkor ez nagyon inspirált. Emellett – bár nincs jogász a családomban – néhány jogi eljárásba annak idején is beleláttam, és ezek is erősítették az érdeklődésem irányát. Tetszett az ügyvédeket, bírókat övező imázs is. Ezek összessége járult hozzá ahhoz, hogy amikor elérkezett az egyetemi felvételi ideje, annyira biztos voltam a jogász szakban és a városban, hogy a felvételi lapon csupán egyetlen sort töltöttem ki. Csak a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatos jogász képzését írtam be, meg sem fordult a fejemben más. És sikerült, felvettek.
2008-ban kezdtem el a tanulmányaimat az egyetemen. Szinte ugyanúgy éreztem magam a Kassai úti campuson, mint annak idején az egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában. A parkkal körülvett épületegyüttes, a színek, a hangulat, minden nagyon hasonló volt, és ez a folytonosság érzésével töltött el. Az egyetemi évek alatt új barátokat és számos olyan élményt szereztem, amelyekre ma is szívesen emlékszem vissza. Hálás vagyok azért, hogy a személyiségem és a tudásom itt fejlődhetett. Mindig próbáltam a legnagyobb mértékben élni a kar által kínált szakmai lehetőségekkel. Az órákon mindig jelen voltam és az azokon kívüli tevékenységekben is részt vettem, amennyire csak időm engedte. A kar által meghívott elismert gyakorló jogászok, különösen bírók által tartott szabadon választható tárgyakat például kimondottan szerettem, ők szakmai problémákról beszéltek és praktikus tanácsokat adtak. Természetesen kikapcsolódásra is jutott szabadidőm, például vívásra és jelnyelvi képzésre, valamint a mai napig hegedülök egy szimfonikus zenekarban.
Ösztönző volt a debreceni jogi kar oktatói által létrehozott közegben kutatni. Számos versenyen és tudományos ülésen képviselhettem a debreceni jogi kart, publikáltam angol és francia nyelven is, illetve az egyetem egyik köztársasági ösztöndíjas hallgatója lehettem. Két OTDK-n is részt vettem alkotmányjogból és közigazgatási jogból, ahol egy I. és egy II. helyezést, illetve egy különdíjat is szereztem, továbbá Pro Scientia Aranyérem kitüntetésben részesültem. Jó érzés volt hallgatóság előtt előadásokat tartani a saját kutatási témámról, ezek valódi inspirációt adtak a kutatói pályán maradáshoz, részben ezért is döntöttem úgy, hogy a debreceni jogi karon folytatom PhD tanulmányaimat, és persze azért is, mert tényleg szerettem tanulni. Az öt év annyira gyorsan eltelt, hogy nem tudtam eléggé elmélyedni a kutatási témámban. PhD hallgatóként a Közigazgatási Jogi Tanszéken tanultam. A PhD képzésnek köszönhetően nemzetközi konferenciákra is eljutottam, ahonnan szerte Európából érkeztek kutatók.
Jó lehetőséget adott az egyetem a komoly jogi munka elkezdésére is. Rendkívül hasznosnak találtam, hogy egyetemistaként hathetes szakmai gyakorlaton vehettem részt az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában. Szerencsémre komolyan vették ezt a gyakorlatot, aminek nagyon örültem. Konkrét ügyekre nyílt rálátásom, például panaszosok leveleire kellett választ adnom. Akkor nagy kihívásként éltem ezt meg, hiszen először szembesültem azzal, mennyire fontos a gyors és biztos jogi ismeret, a felelősségteljes hozzáállás. Később az Alkotmánybíróságon is töltöttem gyakorlati időt, ahol szintén bevontak az érdemi szakmai munkába. Ezeket a tapasztalatokat követően türelmetlenül vártam, hogy jogász legyek, és mivel már voltam aktív részese jogi ügyek megoldásának, magabiztosabban vághattam bele a munka világába.
Jelenleg Dr. Ary Petronella ügyvédi irodájában dolgozom ügyvédjelöltként. Munkám során elsősorban polgári joggal, gazdasági joggal, társasági joggal és munkajoggal foglalkozom. A munka során bebizonyosodott számomra, hogy a jogászi pályán nélkülözhetetlen a kitartás, a szorgalom és a precizitás. Látni kell az összefüggéseket is, hiszen a jog szövevényes és gyakran változik. Az egyetem megtanította az eligazodás művészetét és azokat a kiindulópontokat, melyeket ma is tudok hasznosítani. Szerintem azért igazán szép ez a hivatás, mert egyrészt nagyon változatos és más szakmákba is bepillantást ad, másrészt a jog nem fekete-fehér, ezért különböző megoldások és álláspontok lehetnek, van tér az érvelésnek és a kreativitásnak. Jó érzéssel tölt el, hogy szeretem a munkámat és a mai napig olyan visszajelzéseket kapok, mint a 2017-ben ügyvédjelöltként elnyert Praesens-díj. Mind a munkáltatóm, mind az ügyfelek elismerő véleménnyel vannak arról a tudásról, amelynek az alapjait a Debreceni Egyetemen építettem. Ez a tudat ad motivációt az elkövetkező szakmai időszakra is.
A jog egy nagyon sokrétű pálya, széles körű lehetőségeket kínál. Mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő területet. A tudásvágy és az elhivatottság ezen a pályán kifizetődik. Akár már az egyetem alatt tükröződni fog a jegyekben a tanulás, odafigyelés eredménye, de később, a munka során még inkább. A debreceni jogi kar ideális méretű ahhoz, hogy kellőképpen figyelni tudjanak az oktatók a céltudatos hallgatókra, emellett pedig jó a kar elhelyezkedése és az oktatás légköre is. Az oktatók és a hallgatók közös munkával érnek el kiemelkedő eredményeket, így öregbítve az egyetem hírnevét. Aki leendő hivatásaként tekint a jogi pályára és szeretne komolyan felkészülni rá, az jó helyen lesz a Debreceni Egyetem jogi karán. Bárhol meg tudja majd állni a helyét ezzel a diplomával.”
Érdeklődsz a jogi pálya iránt? Olvasd el Havas Lóránt sztoriját, ami egy igazi „Merj nagyot álmodni!” történet.
Lóránt az Európai Unió Bizottságának jogi képviselője Brüsszelben. Gyermekként maga sem gondolta volna, hogy a vörös szőnyeg iránti rajongása eddig fogja repíteni. Hisz gyakran megfordult édesapja munkahelyén, ahol az irodájába egy hosszú vörös szőnyegen keresztül lehetett bejutni. A vörös szőnyeges bevonulás annyira ámulatba ejtette gyermekként, hogy már akkor megszületett benne az elhatározás: ő is jogász lesz, mint az édesapja. Az idő múlásával ez az érzés csak erősödött benne, így egy percig sem volt kérdés számára, hogy hová felvételizzen. A Debreceni Egyetem jogi karát választotta. Annyira szerette a várost és a család, a barátok közelségét, hogy más nem is jöhetett szóba.
Ahhoz, hogy ő képviselhesse az EU Bizottságát bírósági eljárásokban, hosszú utat kellett bejárnia. Sok és fokozatosan épülő kihívással küzdött meg azért, hogy az ENSZ jogászaival vagy az Egyesült Államok Külügyminisztériumának jogászaival egyeztethessen. Lóránt azonban mindezt nem küzdésként, hanem lehetőségként élte meg. Az első nagyobb megmérettetés egy Erasmusos, franciaországi tanulmány volt Aix-en-Provence-ban. Nemcsak az idegen nyelv, hanem az önállósodás is feladta időnként a leckét. Életre szóló, kitörölhetetlen, hasznos élmény volt számára ez az egy év. Hiszen az ott hallgatott tárgyakat, nyelvtudását ma is kamatoztatni tudja munkája során. És emellett olyan barátokra, nemzetközi kapcsolatokra tett szert, melyek sokat segítettek jövője alakulásában.
Amikor az egyetemi nehézségek kerültek szóba, nemigen tudott mit említeni. Az egészet nagyon pozitívan élte meg. Persze a vizsgaidőszakok nem mindig voltak könnyűek, de sosem érzett túlzott nyomást sem a kar, sem az oktatók részéről. Egy alkotó közegben tanulhatott, ahol mindig jól érezte magát. Különösen hálás azért, hogy már ekkor megismerkedhetett az Európai Unió jogával. Ez plusz lökést adott neki és meghatározta pályafutását. Már ekkor érezte azt, hogy a jogi pálya nem csupán egy állás, hanem hivatás. Nem csak lehetőségeket ad, de bizonyos felelősséggel is jár.
A diploma megszerzése után szerette volna tovább mélyíteni tudását az EU-s jogban, így egy éven keresztül Belgiumban, a College of Europe-ban tanult, ahol egy évet dolgozott is, majd visszatért Budapestre, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumba, ahol ugyancsak egy éves tapasztalatot szerzett.
Az Európai Bizottsághoz, Brüsszelbe 2008 novemberében került. Két év után az Európai Külügyi Szolgálatnál folytatta karrierjét, majd visszatért a Bizottsághoz. Lóránt hisz szereti megélni, hogy hozzá tud tenni valamit ahhoz, hogy az Európai Unió működjön, javuljon. Hisz a jogi közösségek fenntartásában a jogászoknak jelentős szerepük és felelősségük van.
A Debreceni Egyetemet és a jogi kart, az alma matert ma is szívügyének tekinti, sokat köszönhet az ott folyó oktatásnak. Saját bőrén tapasztalta meg, hogy a debreceni tanulmányok, a debreceni jogi diploma nemzetközi szinten is megállja a helyét. Sosem érezte azt, hogy ne tudná felvenni a versenyt tudásban más nemzetek hallgatóival, jogászaival. Úgy gondolja, a képzés a jogi karon európai színvonalú. Amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a debreceni joghallgatók nemzetközi vizeken is megállják a helyüket.
Gábornak fogalma sem volt arról, hogy mit fog csinálni az egyetem után, de néhány dolog hamar körvonalazta számára az irányt, és a mai napig nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta. Hiszen a jog sok lehetőséget megnyitott számára.
"Volt egy kötelező olvasmányunk középiskolában, a Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől. Bevallom, az első 150 oldalt végigszenvedtem, de aztán rájöttem, hogy érdekes. Egy bűncselekmény lélektani oldalát mutatta be, de a jogi része is megvilágításba került, és ez nagyon tetszett.
Persze az is vonzott, hogy a jogi pályának presztizse van. Ha az emberben már kamaszkorban van egy kis ambíció, akkor ez is egy motivátor lehet, mint nálam is. Egyszer, a gimnáziumi évek alatt Debrecenbe jöttünk osztálykirándulásra. Kimentünk az egyetemre is, megálltam a főépület előtt, és attól a pillanattól tudtam, hogy ide szeretnék járni. 2003-ban felvételiztem és azonnal sikerült.
Az egyetemmel kapcsolatban csak pozitív élményeim vannak. Elképesztően jó évek voltak. Egy kisvárosi gimnáziumból, Mezőkövesdről ide jönni hatalmas váltás volt. Örültem, hogy kolis lehettem, kiköltöztem a „mamahotelből”, és kicsit a magam ura lettem, felnőtté válhattam. A koliban hihetetlen jó társaság alakult ki. Olyan emberekkel találkoztam itt, akikkel máshol esélyem sem lett volna. Többen a mai napig a legjobb barátaim. Imádtam, hogy okos emberekkel voltam körülvéve, akik hozták a saját világnézüket, amikkel lehetett azonosulni vagy vitatkozni. De egy biztos, nagyon jó dolgokat tanulhattunk egymástól.
A jogi kar sok mindenre lehetőséget adott. Beléptem a hallgatói önkormányzatba, aminek keretében rendezvények, szakmai programok, kirándulások szervezésében vettem részt. Emellett a sport is fontos szerepet játszott a diákévek alatt. Életre szóló élmény volt számomra, hogy kezet foghattam Buzánszky Jenő bácsival, az Aranycsapat legendájával a róla elnevezett egyetemi bajnokság döntője után. Persze a tanulás mellett a bulizásra is tudtunk időt szakítani, bár az egyensúly megtalálása eleinte nehezen ment (gólya-betegség), idővel kialakult a fontossági sorrend: volt olyan előadás, ami annyira érdekes volt, hogy egy átmulatott éjszaka után is képesek voltunk reggel 8-ra bemenni, és végig figyelni.
Úgy gondolom, az egyetemnek akkor van igazán értelme, ha nem csak ülsz a szobádban, hanem mész és részt veszel minél több dologban. Nekem sem csak abból állt, hogy előadásokra és szemináriumokra jártam. Az egyetemi lét ennél sokkal több lehetőséget tartogat a hallgatók számára, tudományos és szabadidős elfoglaltságok terén egyaránt. Erre volt példa a közpolitikai képzés, amelyet a jogi tanulmányokkal párhuzamosan végeztem. Itt kis csoportokban, hasonló érdeklődési körrel, nagyon jó tanárokkal tudtunk dolgozni.
Meggyőződésem, hogy nagyon jó jogi képzést kaptam. A világnézetem, a gondolkodásmódom, az egész életfelfogásom gyökeresen átalakult, továbbfejlődött. Az, aki ma vagyok, biztosan nem lennék, ha nem a debreceni jogi karra jöttem volna. Nagyon szerettem ide járni, és annyira megszerettem a várost, hogy a jövőmet is csak itt tudtam elképzelni.
Diplomával a kezemben fel sem merültek elhelyezkedési problémák – a válság ellenére sem – hiszen az államvizsgám napján már kaptam ajánlatot egy fogyasztóvédelmi szervezettől. Annyira megtetszett, amit csináltak, hogy néhány napon belül kezdtem is, és sokáig itt dolgoztam. Szerettem, hogy rögtön terepre kerültem és az emberek ügyes-bajos dolgaiban segíthettem, hisz a gyengébb fél érdekképviselete mindig is vonzott. Egy társadalmi szervezet jogászaként nem volt elég jogásznak lennem, más dolgokhoz is értenem kellett, s ebben a szerteágazó jogi képzésnek nagy hasznát vettem. Az egyetemen megszerzett tudás számomra egy stabil alap volt, amelyre bátran építkezhettem, és amelyre nagy szükség is volt, mert a diploma megszerzése nem a tanulás végét, hanem annak egy új, ma is tartó fejezetének kezdetét jelentette.
Mondják, hogy a jogi diploma egy Jolly Joker, hiszen ez a pálya nagyon sokoldalú, sok lehetőséget nyit. Én is tudtam a korábbi tapasztalataimat hasznosítani, és közel tíz év után váltani. Jelenleg a közigazgatásban tevékenykedem.
Úgy gondolom, ma az ország egyik legerősebb jogi képzése Debrecenben van. Egy ilyen campuson egyetemistának lenni igazi ajándék. A város és az egyetem pedig ma már annál is jóval többet tud nyújtani egy hallgató számára, mint egy évtizeddel ezelőtt. De jöjjenek el a felvételi előtt állók és győződjenek meg maguk erről, akár a nyílt napon!”
Gergő közel három és fél éve hazánk egyik legnevesebb ügyvédi irodájánál, az Oppenheim-nél dolgozik ügyvédjelöltként. Ma már egyértelmű számára, hogy az egyetemen megszerzett tudás nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy későbbi munkájában megállhassa a helyét.
„A középiskolai tanulmányaim félidejében, a 10. évfolyam végén határoztam el, hogy – amikor majd eljön az idő – jogász szakra fogom benyújtani az egyetemi jelentkezésemet. Ekkor a Tóth Árpád Gimnáziumba jártam közgazdasági osztályba, a matematika és a történelem voltak a meghatározó tárgyaim, melyek közül – idővel – egyre inkább az utóbbi irányába nyitottam. Pályaválasztási orientációmban megkerülhetetlen szereplő volt a testvérem is, aki szintén jogász. Lehet, hogy részben az ő hatására, de mindig is nagyon érdekelt a különféle szabályok és rendelkezések értelmezése. Gyakran gondolkodtam egy-egy regula különböző interpretációin, és az azokat megerősítő érveken. Akkor úgy képzeltem el, hogy a bíróságon is azért „harcolunk”, hogy a saját értelmezésünk győzedelmeskedhessen.
A gimnázium befejezését követően nem vágytam el Debrecenből, így 2010-ben – a felvételi során hezitálás nélkül, első helyen megjelölt – Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdtem meg jogi tanulmányaimat. Az érettségi után gondtalan és felhőtlen hónapok következtek, így az egyetem elején rendkívül nagy volt a szabadságérzetem. Az első vizsgaidőszak azonban megtanított megtalálni az egyensúlyt a szabadidő és az egyetemi kötelezettségek teljesítése között. Ez az első próbatétel egyben egyfajta vízválasztó is a kezdeti időszakban – elég, ha csupán a jól ismert római jogra és a további jogtörténeti tárgyakra gondolunk –, ugyanis mind mennyiségben, mind minőségben más elvárásokkal találkozhatunk ekkor a korábbiakhoz képest.
A tanulmányi kötelezettségek teljesítését mindvégig nagyban segítette az a fontos körülmény, hogy a vizsgakövetelmények átláthatóak és kiszámíthatóak voltak. Emellett a jogi tanulmányok során jól be lehet határolni a tanulási időszakokat (zh-k, vizsgaidőszak), mely egyben azt is jelenti, hogy a felsőbb évfolyamokon a szorgalmi időszakban szakmai tapasztalatszerzésre is van lehetőség, tekintettel az előre látható és viszonylagosan tervezhető időbeosztásra. Az egyetemi évek alatt – a kötelező szakmai gyakorlatokon túl – akár több szemeszternyi időtartamra lehetőség nyílik arra, hogy első ízben kipróbáljuk magunkat a gyakorlatban, szívesen fogadnak debreceni joghallgatókat gyakornokként a régió gazdasági életének (fő)szereplői, ügyvédi irodák, és természetesen a közigazgatási szervek is.
Ezt a lehetőséget kihasználva én is dolgoztam az egyetemi tanulmányok mellett. 2014-ben egy multinacionális játékgyártó vállalat jogtanácsosa mellé kerestek gyakornokot Nyíregyházán. Az államvizsga időszak kezdetéig, közel egy éven keresztül, heti két-három alkalommal jártam ide, leginkább munka- és polgári joggal foglalkoztam. Ez volt az első munkahelyem, és úgy érzem, ennél megfelelőbb helyre nem is kerülhettem volna: egyrészt nagyon jól éreztem magam, hallgatóként is egyenrangú partnerként kezeltek, másrészt kezdett életre kelni előttem a „jog”, melynek folyamata számos izgalmat és kihívást tartogatott számomra. Nem utolsó sorban pedig biztosították azt, amire gyakornokként talán a legnagyobb szükség van: rugalmasan álltak a tanulmányaimhoz, közös cél volt, hogy sikeresen teljesítsek az iskolapadban is.
A tanulmányok és a munka, illetve a szakmai gyakorlat mellett egyéb módon is igyekeztem jogi ismereteket szerezni, melyre az egyetem számos lehetőséget kínált. Több alkalommal voltam európai uniós tanulmányúton, ahol testközelből láthattam az unió működését. Ennek hasznosságát főként az államvizsgán éreztem, hiszen életszerűvé váltak előttem az előadások anyagai és a tankönyvben leírtak. Több alkalommal kipróbáltam magam helyi, illetve országos polgári- és munkajogi perbeszédversenyeken. OTDK-n is részt vettem, először opponensként, majd az V. évfolyamon pályamunkával indultam, és a polgári jogi szekcióban a fogyasztóvédelmi magánjogi témájú dolgozatommal első helyezést értem el, továbbá két különdíjjal is jutalmaztak.
Negyedik évfolyamos koromban biztossá vált számomra, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Még a diploma megszerzése előtt, 2015 márciusában állásinterjú lehetőséget kaptam az Oppenheim Ügyvédi Irodánál, mely felvételi procedúra több fordulós volt. A záróvizsgák után még egy hónapot töltöttem ösztöndíjasként az Egyesült Államokban, ezután nyílt alkalmam elmenni a második interjúra. A meghallgatás négy órán keresztül tartott, alaposan feltérképezték az ismereteimet. Sikerült elnyernem a megpályázott ügyvédjelölti állást, melyben az OTDK-s eredményemnek és a munkatapasztalatomnak is nagy szerepe volt, úgy gondolom, hogy ezek a kiválasztásomkor előnyt jelentettek.
Az Irodánál a munkavégzés csoportokban történik, jogterületekhez, illetve gazdasági szektorokhoz igazodóan. Én a vitarendezési praxisban dolgozom, így munkám legnagyobb részében polgári és közigazgatási peres, illetve nemperes eljárásokban, valamint azokhoz kapcsolódóan látok el feladatokat. A jogviták rendezésének egyik bevett útja a bírósági igényérvényesítés, a „pereskedés”, amelyből következően a csoportunkra jellemző, hogy a leggyakrabban a bíróságon lehet megtalálni bennünket.
Az irodában folyamatos előmeneteli és fejlődési lehetőség van ügyvédjelöltként is, mely a munkavégzés egyre önállóbbá válását jelenti azzal együtt, hogy nálunk a csapatban történő kooperáció és feladatvégzés alapvető fontosságú. Az én esetemben, azaz mint főként peres eljárásokkal foglalkozó ügyvédjelölt vonatkozásában az előrehaladás egyrészt a bírósági eljárásban való közvetlen részvétel fokozódásán, illetve a peres stratégia kialakításában való szerep növekedésén érzékelhető leginkább.
A peres képviselet ellátása gyakran – természetéből adódóan– konfliktussal terhelt légkört jelent a bíróságon, melynek kezeléséhez hosszú tanulási folyamat alatt, és csak testközelből, a tárgyalóteremben sajátíthatóak el a szükséges készségek. Úgy gondolom, hogy szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a munkahelyemen ehhez minden rendelkezésre áll: rendkívül sok időt töltünk a bíróságon a principálisommal, aki érezhetően az első perctől kezdve a lehető legtöbbet meg szeretné mutatni nekem az ügyvédi hivatásról, így a tárgyalótermek légköre már közel sem olyan ijesztő, mint ahogyan azt első munkanapomon láttam. Neki köszönhetően kiterjedt és változatos szakmai tapasztalatot szereztem az elmúlt években.
Ma már egyértelmű számomra, hogy a Debreceni Egyetemen megszerzett biztos alapok nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy a munkámban megállhassam a helyemet. A kezdetben domináló – és a magas színvonalú, igényes jogi munkához elengedhetetlen – elméleti tudást fejlesztjük tovább, erre építve tanulunk folyamatosan. Emellett nélkülözhetetlen az elhivatottság, a szakmai alázat és a kitartás az ügyvédjelölti/ügyvédi pályán, hiszen a gyakorlat és a rutin megszerzése hosszú folyamat és nem ritkán állhatatos munkavégzést kíván. Az én területemen előny a jó kommunikációs készség is, melyre mind a bíróság, mind az ügyfelek előtt igen nagy szükség van.
A debreceni jogi karon minden szakmai lehetőséget megkaptam, amelyre szükségem volt a terveim megvalósításának elindításához. Úgy gondolom, hogy a Debreceni Egyetemen a kar vezetése és valamennyi oktató – a hallgatók igényeit szem előtt tartva – sikerrel munkálkodik azon, hogy az Egyetem végzősei értékes jogi diplomával kezdhessék meg a választott hivatásuk gyakorlását. Mindezek mellett modern környezet, a sokszínű és mindig élettel teli Kassai úti Campus jellemezte azt a közeget, ahol az egyetemi éveimet tölthettem. Szerettem debreceni joghallgató lenni.”