Johannes Kepler Universität - Linz
Minket ért az a megtiszteltetés, hogy Erasmus-ösztöndíjasokként Linzről beszámoljunk nektek, és tanácsokkal lássuk el azokat, akik ösztöndíjat nyertek, illetve akik még csak a jövőben tervezik pályázatuk beadását. Nagyon furcsa ez az érzés, hiszen még pillanatnyilag mi vagyunk ösztöndíjasok, de már beszámolót kell azok részére írnunk, akik szeptembertől debreceni joghallgatóként érkeznek majd ide.
Linz Felső-Ausztria központjaként, Bécs és Graz után Ausztria 3. legnagyobb városa, körülbelül Debrecen nagyságú. Egy kicsit az ember otthon is érezheti magát, hiszen a város a Duna partján fekszik. Hangulatos főterével, rengeteg programmal, hagyományőrző fesztiválokkal, időszakos és állandó kiállításaival, változatos rendezvényeivel hívja fel magára a figyelmet, és szeretettel várja az idelátogatókat. Mint azt bizonyára sokan tudják, Linz 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa. Ez rengeteg lehetőséget ad arra, hogy az európai kultúrákat megismerjék az itt élő és ide látogató emberek.
Hol is kezdjük? Negyedévesként, amikor beadtuk a pályázatunkat, először csupán egy szemesztert terveztünk. Naivan azt gondoltuk, egy félév bőven elég lesz, és minden vágyunkat kielégíti majd. Egy valamit tudni kell: Linzben sokkal gyorsabban telik az idő, mint Debrecenben. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ahol 34 országból tanulnak együtt cserediákok, alkotnak egy külön kis közösséget, ez nem is történhet másként. Mondanunk sem kell, az életünk teljesen megváltozott. Aztán amikor januárban észrevettük, hogy eltelt egy szemeszter, döbbenten álltunk egymás előtt: haza kell mennünk. Ekkor döntöttük el, hogy megpróbáljuk meghosszabbíttatni ösztöndíjunkat, mert úgy éreztük, van még miért itt maradni, vállalva azt, hogy egy évvel tovább járunk az egyetemre.
Amikor megérkeztünk szeptember elején, rögtön egy három hétig tartó intenzív német nyelvi kurzuson vettünk részt, illetve egy úgynevezett „Cultural Sensitivity Training“-en, amelyek keretében az első barátságokat megkötöttük. Az egyetemtől egy ún. „Kulturpass”- t kaptunk, amellyel akár színházba, múzeumokba, egyéb kiállításokra mehettünk ingyenesen. Természetesen kint tartózkodásunk alatt többször is éltünk ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Nagyon sok helyre kirándultunk együtt részben az egyetem, részben az itteni hallgatói önkormányzat szervezésében. Jártunk többek között Prágában, Barcelonában, Londonban, Grazban, Salzburgban, Innsbruckban, a Baltikumban, s több kisebb környékbeli nevezetességet is sikerült megnéznünk. A közös főzések, a különböző nemzetek tradicionális ételeinek megismerése a „Stammtisch”-ek keretében, a közös focizások mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy felejthetetlen évet tölthessünk el ezen az egyetemen.
A „hagyományos“ egyetemi élet itt elsősorban a nyelvtanulást, az egymás közötti idegen nyelven történő kommunikációt, a csoportmunkákat, a prezentációkat, a közös projekteket jelenti. Az oktatás nagyon kreatív módon folyik, teljesen más rendszerben, mint otthon. Jellemzőek a blokkosított szemináriumok, illetve a gyakorlatorientáltság. Aki tanulni szeretne, Linzben minden lehetőség adott hozzá: a nyelvi centrumban szinte minden elképzelhető nyelven lehet tanulni. Mi személy szerint 9 különböző német órát látogattunk, illetve angolul és spanyolul tanultunk. A szakmai tárgyak közül főként Európa jogot, Nemzetközi jogot, illetve ezekhez szorosan kapcsolódó tárgyakat hallgattunk. Részt vettünk egy kutató-szemináriumon is, ahol Európa különböző országaiból érkezett vendégoktatók tartottak érdekes előadásokat a különböző jogrendszerekről.
Célunk elsősorban nyelvtudásunk felfrissítése, illetve bővítése volt, angol és német nyelvből, amelyet utólag nagyon sikeresnek ítélünk. Kint tartózkodásunk alatt kb. 50 ECTS kreditpontot szereztünk, amely a jövőben mindenképpen előnyünkre szolgálhat.
Ez alatt a 10 hónap alatt más emberré váltunk, nyitottabbak lettünk Európa és a világ felé. Már nem vagyunk bátortalanok, ha idegen nyelven kell megszólalnunk valahol, ha egyedül kell elintéznünk valamit egy idegen országban. Az Erasmus-év önállóságra nevelt minket. A kollégium, ahol éltünk, minden igényt kielégítő, modern európai kollégium, viszonylag elérhető áron (180 euró/hó).
Rengeteg embert ismertünk meg ez idő alatt, bátran mondhatjuk, a világ minden részén vannak már barátaink. Ezen az egyetemen szinte elkerülhetetlen a nemzetközi környezet. A szemeszter végén nagyon fájó volt a búcsúzás ezektől az emberektől, akikkel 10 csodálatos hónapot töltöttünk együtt, közösek voltak a gondjaink, problémáink, s az egész itteni életünk.
Csak azt tudjuk javasolni mindenkinek, hogy ne gondolkozzon, egy ilyen ösztöndíjat az egyetemi évek alatt ki kell próbálni, át kell élni, csak profitálhat belőle az ember. Minden tekintetben pozitívnak ítélendő, életre szóló élmény volt számunkra. Köszönjük a lehetőséget.