Beszéljenek a számok
A jogtudomány bizonyos tárgyainak oktatása Debrecen oktatási intézményeiben (előbb a Református Kollégiumban, majd a Református Jogakadémián) 1742 óta folyik, az első jogi tanszék a Kollégiumban 1800-ban alakult, az egyetemi szintű jogászképzés pedig az 1912:XXXVI. törvénycikkel létrehozott, munkáját ténylegesen 1914 őszén megkezdő Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem keretei között indult meg.
A Jog- és Államtudományi Kar az egyetem három alapító kara(1) közül a legnagyobb volt: oktatói állományát a Jankovich Béla Vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1914. március 14-én kiírt pályázat alapján állították össze akként, hogy a kandidálók munkásságát a budapesti és a kolozsvári tudományegyetem professzoraiból kinevezett szakbizottság értékelte. Ennek előterjesztése alapján nevezte ki a miniszter a kar 12 tanszékére az első tíz nyilvános rendes, illetve két nyilvános rendkívüli tanárt.(2) Az induláskor a kar hallgatói létszáma is messze a legmagasabb volt a három között, nagyjából az egyetem beiratkozott hallgatóinak 2/3-át tette ki.(3)
Neves oktatók
A számok mellett a nevek is beszélnek: a hajdani kar oktatói közül – csak néhányat megemlítve – került ki miniszter (Bernolák Nándor népjóléti miniszter), több akadémikus (Tóth Lajos, Nizsalovszky Endre, Marton Géza), habilitált itt nagykövet (Ullein-Reviczky Antal), királyi ítélőtáblai bíró (Sárffy Andor), későbbi európai hírű professzor (Pólay Elemér és neves egyházjogász (Boleratzky Loránd), továbbá hallgatói sorában üdvözölhetett – mások mellett – olyan későbbi elismert tudós jogászokat is, mint Bihari Ottó, Nagy László és Cséka Ervin. A szűkebb pátria értelmiségi elitje köréből pedig hadd jegyezzük meg, hogy két évig a kar hallgatója volt Berényi Dénes későbbi atomfizikus akadémikus is, aki utána is számos emléket őrzött a hajdani karról.(4)
Fontos események
Az elődök munkássága(5) az egyetem fejlődésében is mély nyomokat hagyott: e kar adta az első választott rektort (a büntetőjogász Bernolák Nándor személyében – akivel szemben mellesleg a volt debreceni joghallgató, Ady Endre, kifejezett ellenszenvvel viseltetett), jogász rektor adta át a klinikatelepet és kezdte meg ugyanabban az évben az egyetem főépületének építését (Illyefalvi Vitéz Géza), szintén jogász rektor alatt rendelkeztek a botanikus kert felállításáról, és a doktoravatáskor a diáktóga használatáról (Szentpéteri Kun Béla), jogászprofesszor rektori időszaka alatt alakult meg a Debreceni Egyetem Doctorainak Baráti Köre (Tóth Lajos), a jogi kar adta az egyetem első emberét, amikor letették az egyetemi templom alapkövét, de ekkor került először napirendre a gyógyszerészképzés és az angol szak beindítása, és ekkor kezdte meg működését az olasz tanszék is (Bacsó Jenő). Ez utóbbi jogász rektor volt az egyetemi integrált képzés egy speciális módjának bevezetője, a jogi és a bölcsészettudományi kar együttműködésében megvalósult Karközi Kisebbségi Intézet létrehozója is.
A régi kar utolsó tanévében, az 1948/49-es akadémiai évben már Jog- és Közigazgatástudományi Kar néven működött, majd Dobi István miniszterelnök az 1949. június 24-én kelt, 4105/1949. (134.) Korm. sz. rendeletével a kar működését 1949. augusztus 30. napjától „további rendelkezésig” szünetelni rendelte. Ez a szünetelés a valóságban a képzés megszüntetését jelentette, hiszen az eleddig Debrecenben működött professzorokat a miniszter (Ortutay Gyula) más karokra (Szeged és Pécs tudományegyetemeinek jogi karaira) „osztotta be”, helyezte át. A hallgatóknak is csak Szeged, Pécs vagy Budapest jogi karán volt módjuk befejezni jogi tanulmányaikat, ami (a kar hallgatóinak származási-területi összetételét ismerve(6) és hozzátéve, hogy 1949-50-ről van szó) számukra komoly megterhelést jelentett.
A jogszabályt – így a kar működését – ezt követően 47 éven keresztül érintetlenül hagyta párt és kormány, majd pártok és kormányok.