Julius Maximilians Universität - Würzburg
Miért döntöttél úgy, hogy külföldön szeretnél tanulni?
A döntésemnek több oka volt. Egyrészt úgy gondolom, hogy igazán hatékonyan csak úgy lehet érvényesülni az elkövetkező 10-20 évben, ha az ember legalább kettő, de inkább három nyelven erős középfokon kommunikálni tud. Ez elengedhetetlen lesz minden magyar fiatal számára, aki versenyképes akar maradni az Unióban. Másrészt szerettem volna kicsit „kiruccani” Európába, hogy megismerjem az ott élő embereket, és szokásaikat. Magamon látom, hogy egy ilyen élmény mennyire megváltoztatja egy ember környezetéhez- és az élethez való viszonyát. Fontos, hogy tudjuk magunk, és Magyarország helyét a világban ahhoz, hogy helyesen tudjunk viszonyulni hozzá.
Hogyan választottad Würzburgot?
Mivel angolul és németül beszélek, a nyelvterület adott volt. A kör tovább szűkült azzal, hogy az utóbbi öt évben a németet kicsit elhanyagoltam, és rám fért a frissítés. Ekkor két alternatíva maradt: Linz és Würzburg. Mivel az ember cipőt a cipőboltból vesz, németül tanulni Németországba megy. Másrészt ez a kis város Bajorország egyik legszebb helye, így egyértelmű volt, hogy ezt választom.
Milyen nyelveken beszélsz még? Hogyan tudtad ezt hasznosítani?
Jelenleg angolul és németül, de végzés után szeretném a franciát elkezdeni. Kint abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy egy olyan kollégiumban volt a szállásunk, ahol kb. 16 országból jöttek emberek. A velük való kommunikációban és az egyetemen az alapnyelv egyértelműen a német volt, de mivel az amerikaiak 2 sör után elvesztették a némettudásukat sokszor használtuk az angolt is.
Mit kell tudni a városról és az ottani egyetemi képzésről?
Würzburg Németország egyik legszebb városkája. 150 000-es létszámával ottani viszonylatban kisvárosnak számít. Földrajzilag Bajorországban, Nürnberg és Frankfurt között van kb. félúton. 2004-ben ünnepelte az 1300. „születésnapját”, ami mindent elárul a város hangulatáról, belső épületeiről. Az egyetemet az 1300-as évek közepén alapította egy Julius Eckberg nevű püspök. Humoros története a jogászoknak, hogy a frissen alapított egyetemet városiak nyomására kb. 10 év után ideiglenesen bezáratták, mert a joghallgatók erkölcstelen életmódja miatt az egész városban megbomlott a rend. Ma a Würzburgi Egyetem a világ 152. legjobb egyeteme, Németországban pedig a top 10-ben benne van. Kiemelendő a jogi, orvosi, informatikai és biológia képzése. Érdekesség, hogy ottani jogászképzés teljesen más rendszerben működik, mint nálunk. Azt mondhatjuk, hogy sokkal gyakorlat-orientáltabb. A hallgatóknak már az első évben kell büntetőjogból és polgári jogból vizsgázni, és a például a jogtörténet csak később, fakultatív módon kapcsolódik be a tanulmányaikba. Első élményként meglepő volt az is, hogy az előadások lényegesen interaktívabbak kinn, a professzor folyamatosan kommunikál a hallgatósággal, közösen próbálnak megoldani egy-egy esetet. Ez egy kb. 150-200 fős „közönség” előtt önmagában is hihetetlen szellemi erőfeszítés, és egyben lenyűgöző emberi teljesítmény.
Melyek voltak a fő tantárgyaid?
Az intenzív németkurzus mellett büntetőjog általános- és különös részt, Európa-jogot, európai versenyjogot, és igazságügyi orvostant hallgattam.
Mi volt a legjobb élményed?
Ha így visszagondolok, nem tudnék egy konkrét élményt mondani. A fél év alatt rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Nagyon sokat utaztunk. Megjártuk Amsterdamot, Heidelberget, Bayreuth-ot, Kölnt, Münchent, Dachaut, az Oktoberfestet, voltunk a Nürnbergi perek színhelyén, és még hosszasan sorolhatnám.
Az egyetemi körből két dolgot emelnék ki. Fantasztikusak voltak a Mercedes cég vezető jogászának (aki a versenyjogi kurzust tartotta) a személyes élménybeszámolói azokról a versenyjogi esetekről, amiket mi csak könyvekben olvashattunk. Ugyanakkor felejthetetlen emlék marad a jogi kar dékánjával eltöltött közös esti borozás, ahova a kizárólag magyar, csúcsminőségű borokat Pásztor Gabival ketten szolgáltattuk.
Amikor hazajöttél, mit tudtál leginkább hasznosítani a megtanultakból?
Ha összegeznem kellene, azt mondhatom, hogy a szakmai és nyelvi fejlődés mellett azokért az emberi kapcsolatokért vagyok a leghálásabb, amiket kinn kötöttem. Persze ez egyelőre „számokban” nem mérhető fejlődés. Bár fél év rövid idő, elegendő volt ahhoz, hogy a németemet felhozzam, és hozzá egy jogi szókincset is szerezzek. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos hozadéka volt az ösztöndíjnak. Másrészt, mivel a szakdolgozatomat a német és a magyar büntetőjog bizonyos részeinek összehasonlításából írtam, az ott szerzett ismeretanyag elengedhetetlen volt számomra. Harmadrészt pedig – mint ahogy korábban utaltam rá – azt gondolom, hogy Európa egyik legfejlettebb és leggazdagabb régiójában olyan impressziókat kaptam, amelyek az egész további életemet befolyásolják.
Az interjú a Lextrém 2005. májusi számában jelent meg.