Universidad de Granada - Spanyolország
Erasmus ösztöndíjjal a napfényes Andalúziában
A féléves spanyol kalandom tavaly ilyenkor kezdődött, talán egy kicsit borongósabb őszi napon, mint a mai. Egy büntetőjogi előadás szünetében siettem a kávéautomatához, amikor megláttam a faliújságon nagy betűkkel - „ERASMUS ÖSZTÖNDÍJ PÓTPÁLYÁZAT”-. Nem volt újdonság számomra vállalkozni egy olyan programra, amely segítségével hosszabb ideig külföldi tanulmányokat folytathatok, hiszen a középiskolai évek alatt volt szerencsém és lehetőségem egy tanévet Argentínában tölteni. Többek között ezért is választottam Spanyolországot, mint úti célt. Szerettem volna megismerni közelebbről a spanyol kultúrát, mentalitást, történelmet, és emellett elmélyíteni a Latin-Amerikában szerzett nyelvtudást. Mindig is vonzott a déli népek habitusa. Szerettem volna személyes tapasztalatok alapján megismerkedni az oktatási rendszerükkel, az órák szerkezetével és a diákok szemléletmódjával. Egy-két napig hezitáltam, gondolkoztam és bátorságot gyűjtöttem. Megnéztem az interneten, hogy milyen külföldi egyetemekkel van kapcsolata a jogi karunknak. A paletta igen széles, kedvére válogathat az ember a német, francia, holland, spanyol és skandináv nyelvterületek országai közül. Egy hétvége alatt megírtam a szükséges leveleket és az önéletrajzomat, kitöltöttem az online regisztrációt, de még vártam a végleges döntéssel. Az utolsó pillanatban adtam be a jelentkezésemet, mert bevallom őszintén, megszeppenve álltam a feladat előtt. Kételyek és kérdések fogalmazódtak meg a fejemben. Vajon helyt fogok állni a kinti egyetemen? Érteni fogom az idegen nyelvű órákat? Hol fogok lakni? Kihez fordulok segítségért, ha baj van? Hogy találok barátokat? Mi lesz az itthoni tanulmányokkal? Kedves leendő pályázók, ezekre a kérdésekre nem is válaszolnék, ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia, de amit megígérhetek, egy percig nem bánjátok meg, ha belevágtok és önállóan kiderítitek a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Miután értesítettek, hogy a pályázatom pozitív elbírálást nyert, elkezdődött a készülődés életem egyik legmeghatározóbb és legszebb élményére. A téli vizsgaidőszak után 2013 januárjában utaztam ki Granadába. Izgalommal és türelmetlen várakozással ültem a repülőtéren azon gondolkozva, mibe is vágtam a fejszémet megint…
Megérkezésemet követően az első napok szálláskereséssel és a város feltérképezésével teltek. Szerencsém volt, hiszen hamar rátaláltam a megfelelő albérletre, ami közel volt az egyetemhez, a város szívében közel mindenhez. Egy spanyol lány volt az albérlőtársam a macskájával, akivel nem kötöttem életre szóló barátságot (a cicával valamiért nem voltunk szimpatikusak egymásnak…). A második félév kezdete előtt volt másfél hetem, amit a város bejárásával töltöttem. Lenyűgöző hely.. Akit érdekel a történelem, az idegen népek és kultúrák, az építészet, a szebbnél szebb paloták és templomok annak itt a helye Andalúziában. Granada a három nagy vallás találkozási pontja volt régen és most. A város szerkezete is ezt tükrözi. A régi mór, vagyis az arab negyed, a keresztény negyed és a zsidó városrész, amelyen egy pontban, a város közepén egy téren találkozik össze. Az utcákon sétálva az ember úgy érzi, mintha megelevenedne körülötte a történelem. A második héten megismerkedtem az újonnan érkezett külföldi diákokkal. Ez volt az, amire annyira vágytam. A nemzetközi környezet, különféle nyelvek, kultúrák, gondolkodásmód, történetek, és sorolhatnám a végtelenségig a sort. Az egyetemen hallgatott órák mellett ez az, amit a legjobban fogok tudni hasznosítani a jövőmben. Megtapasztaltam milyen egy multikulturális környezetben élni, tanulni, kommunikálni és adott esetben problémákat megoldani. Minden percben gazdagodtam új információkkal a világról, közvetlenül az adott országban élő diákoktól. Találkozásaink alkalmával a mindennapi történések megvitatása után hosszú viták alakultak ki aktuális politikai döntésekről, eseményekről és a világban zajló változásokról. Ez nyílván sokat formált engem is. Büszkén és örömmel meséltem a diáktársaimnak Magyarországról, akik őszintén szólva nem sokat tudtak kis hazánkról.
Az egyetemen problémamentesen történt a beiratkozás. Nagyon segítőkész volt mindenki a külföldi hallgatókkal. Az első napokban hasznos információkkal láttak el minket, bemutatták az egyetemet és a várost. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan tantárgyakat tudtam hallgatni, amelyekre nem lett volna lehetőségem itthon. A nagy részük az emberi jogokkal volt kapcsolatban, azok fejlődése, belső állami és nemzetközi védelme. Az oktatók fantasztikusak voltak. Szívvel lélekkel tartották az órákat, mi diákok örömmel jártunk az órákra és mondhatni tátott szájjal hallgattuk az oktatók szavait. Úgy gondolom, ezen órák alatt hallottak örökre megragadtak bennem és a pályaválasztásomat is befolyásolni fogják. Az órák hatására kapcsolatba léptem egy nem kormányközi nemzetközi szervezettel és az utolsó három hónapban hetente egyszer önkéntesként dolgoztam együttműködve velük. A feladatunk a Spanyolországba emigrált szülők gyerekeinek segítése a társadalomba való beintegrálódás kapcsán, valamint az iskolai tananyagban való felzárkóztatás. Én Kolumbiából és Marokkóból érkezett gyerekekkel tanultam, hol egyedül, hol kisebb csoportokban. Egy ilyen munka ráébreszti az embert arra, hogy mennyire hálásnak kell lennünk azért, amink van, és kihasználni minden lehetőséget, ami adódik az életben. Emellett akár a legminimálisabb hozzájárulással segíteni a nálunk rosszabb helyzetben lévőket.
Az egyetemi szünetekben és hétvégenként Granada felfedezése után elkezdődött a környék Andalúzia tartomány beutazása és megismerése. Minden lehetőséget megragadtam, hogy kiránduljak és bejárjam a környező kisebb- nagyobb városokat, a tengerpartokat. Volt szerencsém ellátogatni Portugáliába is a kint töltött hónapok alatt. Ezek az utazások felejthetetlen élményt nyújtottak egytől egyig, és még jobban összekovácsoltak minket egy csapattá a külföldi diákokkal. Óriási és megfizethetetlen kincsként tudom említeni a programnak köszönhetően, hogy ma a világ bármely pontján vannak, barátiam, akik várnak, és akiket én is várok ide Magyarországra, hogy megmutassuk egymásnak az országainkat. Az Erasmus ösztöndíj program számos pozitívuma mellett nekem ez a legfontosabb, és ezt emelném ki leginkább. Az örök életre köttetett barátságokat, a közös élményeket ezekkel az emberekkel és azt a különleges együtt töltött időt, amit csak az érthet meg igazán, aki ott volt, aki részt vett ebben a programban.
A városban végtelen számú programmal tették színesebbé az ottlétünket. Tánciskolát szerveztek nekünk, ahol salsazni és flamnecozni tanultunk. Filmvetítéseket, könyvbemutatókat rendeztek. A jogi karon havonta rendeztek érdekes konferenciákat, más-más egyetemekről és országokból érkezett professzorokkal. Múzeumlátogatásokat szerveztek, és számos sporteseményen is rész lehetett venni. Az egyetemnek rendkívül kiépült könyvtárhálózata, étterme, sportpályái voltak, melyeket ingyen vagy meglehetősen csekély összeg ellenében tudtunk használni.
Az ez életre szóló élmény örökre meghatározza a további döntéseimet az életben, a szemléletmódomat és a hozzáállásomat számos témához. Hálás vagyok és köszönettel tartozom, hogy lehetőségem volt ennek a pályázatnak a keretében belecsöppeni egy különleges élethelyzetbe. Úgy érzem, ez csak valaminek a kezdete és nem a vége. Mert ha az ember egyszer belekóstol az utazás és a külföldi élet szépségébe, a vágy, hogy folytassa, ott lebeg minden percben a szeme előtt talán, örökre…