Universitetet i Bergen
Mikor közöltem a hírt, hová is távozom a következő fél évre, mindenki rémülten a szívéhez kapott: „Norvégia?? Az hol is van pontosan? Januárban?? De ott nagyon hideg van, meg fogsz fagyni.” 2009 januárjában érkeztem Bergenbe, egy nyugodt, csodaszép kisvárosba, ami a látszattal ellentétben Norvégia második legnagyobb városa. A norvég táj télen, ha lehet, még gyönyörűbb.
Dióhéjban a városról. Bergen talán egyetlen negatívuma, hogy szinte mindennap esik az eső. Tehát vízálló kabát és gumicsizma kötelező!! De ez valahogy más, mint a hazai eső, gyorsan meg lehet szokni, vagy inkább beletörődni. Az elmúlt félévben 83 napig megállás nélkül esett, és míg az ittlévő diákokat ez szörnyülködéssel töltötte el, a norvégok hallatlanul büszkék voltak rá, hogy ezzel bekerülhettek a Guiness-rekordok könyvébe. A külföldi diákokat a Fantoftban szállásolják el, ami egy 8-17 emeletes házakból álló hatalmas kollégium, csaknem 2000 diákkal, ami már önmagában garantálja a jó hangulatot. Én rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a 8. emeleten kaptam szobát. Ez természetesen csak a megérkezésem utáni nap tudatosult bennem, mikor megjavították az egyébként rendszeresen elromló liftet. A kilátás azonban mindenért kárpótol. A havas hegycsúcsokkal körülvett város a lábunk alatt terül el.
Az egyetemről: a tavaszi félévre érkező hallgatóknak sajnos már nem rendeznek orientációs programokat, viszont rendelnek mellénk egy buddy-nak nevezett norvég tutort, aki segít, hogy felfedezzük a bergeni túlélés titkait.
Az egyetemen felvett kurzusaim (sajnos?) csak márciusban, illetve áprilisban kezdődtek, mivel a tanítási rendszer kicsit más, mint itthon megszokhattuk. Az előadások általában 2-3 hétre tömbösítve úgy zajlanak, hogy az előadó felvezet egy témát, amelyet később a diákokkal közösen vitatnak meg, a vizsgán pedig egy többoldalas esszét kell írni a megadott témáról, melyre általában 8(!) óra áll rendelkezésre. Nekem leginkább az American Law kurzus nyerte el a tetszésemet. A kevés kivételtől eltekintve a legtöbb tárgyat angolul oktatják, így a norvégot is.
Költségek: az ösztöndíj sajnos csak a kollégiumra elég, így a diákok közül igen soknak a tanulás mellett dolgoznia kell. Ehhez viszont szükséges legalább alapszinten norvégul is tudni. A közlekedés és a bevásárlás nagyon drága, a hazai árak háromszorosával kell számolni, de azért itt is meg lehet találni a helyi akciókat. Ennyi halat még életemben nem ettem (lazac, hekk, tonhal, bálnahús, rák és amit még el lehet képzelni). Ha lusták vagyunk főzni, elmegyünk a helyi halpiacra, ahol egy nagyon kedves bácsi - aki hihetetlen módon magyarul szólított meg minket - mindig megkínál egy kis füstölt lazaccal, vagy amit éppen megkívánunk.
Zárásként néhány szó a lakosokról: a norvégok 98%-a beszél angolul (a maradék 2% azért nem, mert még nem tud beszélni), ezzel együtt nagyon kedves és segítőkész emberek.
Az elmúlt egy hónapban rengeteget kirándultunk a hegyekben, a fjordoknál, hihetetlen helyeken síeltünk, így igaz a mondás: aki egyszer meglátja Norvégiát, sosem felejti. Ámulatba ejtő ország, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, bár az eső gondolatával meg kell barátkozni!