/vissza/

Tóth-Matolcsi László:

 Beszámoló a
Politika az erkölcsi minimum mércéjén
című
 konferenciáról

A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Politikaelméleti és Politikatörténeti Tanszéke a Kar újraalakulásának 10. évfordulója alkalmából 2006 október 3-án és 4-én kétnapos – könyvbemutatóval és kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött – tudományos konferenciát rendezett Politika az erkölcsi minimum mércéjén címmel a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A konferencia szervezésében a Bibó István Szellemi Műhely működött közre, melynek tagjai – a tanszéki oktatók (Dénes Iván Zoltán, Standeisky Éva, Pénzes Ferenc és Tóth-Matolcsi László) mellett – színvonalas előadásokkal is részt vettek a konferencián. A Dénes Iván Zoltán tanszékvezető által még 2006 áprilisában kezdeményezett konferencia apropóját – többek között – az adta, hogy akkor látott napvilágot a tanszék által gondozott közpolitikai-közéleti specializáció végzős hallgatóinak tanulmányaiból összeállított – a konferenciával megegyező címet viselő – tanulmánykötet, melyekben a szerzők esettanulmányokon keresztül boncolgatták a politika és az erkölcs viszonyának bonyolult kérdéseit, vagy érdeklődésüknek megfelelően egyes szakpolitikák kapcsán vizsgálták a politika és a szakmai szféra kapcsolatát.

A konferencia témamegjelölése: politika az erkölcsi minimum mércéjén, első hallásra túl tágnak tűnhet, hiszen politika és erkölcs viszonya évszázadok óta tárgya a politikai filozófiának, a publicisztikának és a közgondolkodásnak egyaránt. A szervezők célja éppen ezért nem az volt, hogy leszűkített értelemben, pusztán egy aspektusból – például az analitikus politikai filozófia nyelvezetével és eszközeivel – közelítsék meg a kérdést. Hanem az, hogy multidiszciplináris jelleggel és elsősorban esettanulmányokon keresztül vizsgálják, egy-egy konkrét történeti, politikai szituáció kapcsán a morál és politikum viszonyát, vagy egy kiemelkedő politikai gondolkodó életművén belül rekonstruálják és helyezzék kontextusba – az eszmetörténeti kutatás módszereivel – a szerző ide vonatkozó nézeteit. 

A szervezéskor nem sejthettük, hogy a konferencia megrendezésének idejére még az addigiaknál is szomorúbb aktualitást kap a téma, így nem titkolt célja volt a résztvevőknek, hogy tudományos eredményeik bemutatásán túl megpróbáljanak saját tudományterületük eszköztárával reflektálni – egyúttal pedig értelmezéseket valamint megoldási lehetőségeket felvázolni – azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyek évek óta mérgezik a magyar közéletet és egyre neurotikusabb tüneteket produkálnak a politikai elit önértelmezése, jövőképének kialakítása és az állampolgárok véleményformálása kapcsán. Ezek a problémák, melyekkel a résztvevők tüzetesebben foglalkoztak, többnyire olyan jellegű kérdések voltak, amelyekkel az eszmetörténet kontextualizáló, a politológia elemző vagy a politikai filozófia elméleti-analitikus módszereit lehet alkalmazni. Olyan kérdések kerültek terítékre többek között, mint hogy milyen ön- és ellenségképpel rendelkeznek ma Magyarországon a különböző politikai és ideológiai táborok; van-e releváns hivatkozási alapja, elméleti előzménye vagy egyszerűen hagyománya ma egy-egy ideológiai irányzatnak hazánkban; illetve, hogy Magyarországon – a demokratikus berendezkedés tizenhatodik évében – milyen magyarázat adható a politikai hisztériák, összeesküvés-elméletek és anarchikus politikai mozgalmak megjelenésére és terjedésére.

A konferencia első szekcióját Gyekiczky Tamás DE TEK elnökhelyettes nyitotta meg, aki az első nap levezető elnöki teendőit is ellátta. Megnyitójában kitért többek között a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának 10 éves jubileumára, és a konferencia témáját adó felvetés – politika és erkölcs viszonya – kapcsán érdekes és értékes megjegyzéseket hallhattunk tőle, többek között Arisztotelész Politika című munkájában írottak kapcsán.

A szekció első előadója Csepregi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Nyíregyházi Hittanárképző Tagozatának egyetemi docense, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi ügyekben illetékes főtanácsadója volt, aki Teológiai előfeltevések Bibó István vers- és drámaelemzéseiben című előadásában Bibó István sajátos kereszténység-felfogásának az életműben található vers- és drámaelemzésekben felbukkanó elemeit rokonította a folyamatteológia irányzatával. Ezt követően Novák Zoltán, A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófia Doktori Iskolájának végzett doktorandusza tartotta meg előadását Berlin, Dworkin és az értékek integritása címmel. A teológiai és filozófiai szempontú első két előadást egy történész beszámolója követte. Miru György, egyetemi docens, a DE BTK oktatója Az emigráns Kossuth mint politikai gondolkodó című előadásának elején jelezte, hogy bár Kossuth több megnyilatkozásában is a politika gyakorlati jellegét hangsúlyozta, ő mégis kísérletet tesz politikai gondolkodóként történő bemutatására, részben 1858-ban keletkezett, politikai kézikönyvnek szánt töredékes munkája, másrészt az ötvenes és a hatvanas évek fontosabb politikai dokumentumainak elméleti szempontból is értékelhető mozzanatai alapján.

A szekció második felében három olyan előadás hangzott el, melyek elsősorban a jogtörténet és a jogbölcselet tárgykörébe tartoznak. Szabadfalvi József, a DE ÁJK tanszékvezető egyetemi tanára Jogfilozófusok a demokráciáról: Moór Gyula és Horváth Barna részvétele az 1945-ös demokrácia-vitán címmel tartott előadást, Karácsony András, az ELTE ÁJK egyetemi tanára pedig A demokrácia és a jogállam az erkölcs szemszögéből című előadásában futtatott végig egy érdekes gondolatkísérletet. Előadásában azt a kérdést vizsgálta, hogy a demokrácia és hozzákapcsolódva a jogállam miként viszonyul az erkölcshöz. Provokatívabban fogalmazva: állíthatjuk-e, hogy a demokratikus jogállam szükségképp együtt jár az erkölcsösséggel? Végül is Karácsony András arra a következtetésre jutott, hogy annak el- és felismeréséből, hogy a demokrácia és a jogállam kockázatokat jelenthet az erkölcs szemszögéből, nem a demokrácián és a jogállamon való túllépésnek kell következnie, de annak igen, hogy tudatában legyünk ezeknek a kockázatoknak. A konferencia első napját Bencze Mátyás, a DE ÁJK egyetemi docensének A „rövid- és a hosszútávú” igazságosság érvényesülése a bírói döntésekben című előadása zárta. Eszmefuttatásának kiindulópontja az volt, hogy a bíróságok tevékenysége, mivel politikai célból alkotott szabályokat alkalmaznak, alapvetően politikai jellegű. Éppen ezért legitim működésükhöz – ahogyan a politikai főhatalom gyakorlásához is – elengedhetetlen az erkölcsi követelményeknek való megfelelés.

 A konferencia első napját egy könyvbemutató zárta, melyen Tóth-Matolcsi László – a DE ÁJK Politikaelméleti és Politikatörténeti Tanszékének egyetemi tanársegéde – 2005-ben megjelent monográfiájának debreceni bemutatójára került sor a Debreceni Református Kollégium Kistanácstermében, a Református Hittudományi Egyetemmel közös szervezésben. A Műhely a lehetetlenséghez. Kapcsolódási pontok Bibó István és Ravasz László életművében címet viselő, az Argumentum Kiadónál megjelent kötetet Perecz László, a BME egyetemi docense, Baráth Béla, a DRHE egyetemi docense és Baranyai Norbert doktorandusz mutatták be, a bemutatót pedig házigazdaként Szabó Béla, a DE ÁJK dékánja moderálta.

A konferencia második napján a levezető elnöki teendőket Bencze Mátyás látta el, az előadásokat pedig három nagyobb tematikus egységbe osztották a szervezők. Az első egységbe a liberalizmussal mint eszmerendszerrel foglalkozó beszámolók kerültek. A nyitóelőadást Dénes Iván Zoltán tartotta Liberális nacionalizmus és antinacionalista liberalizmus címmel. Előadásában két kérdésre kereste a választ, melyek a liberalizmus és demokrácia, valamint liberalizmus és nacionalizmus kapcsolatára vonatkoznak. Arra, hogy közöttük milyen viszony volt a XIX. századi Európában és milyen most. A második előadás ebben a témakörben Rácz Sándor, a DE BTK Filozófia Doktori Iskolájának doktorandusza által tartott beszámoló volt Liberális republikanizmus címmel. Az előadó kiindulópontja szerint a politikai filozófia liberális és republikánus teóriáit hagyományosan egymással szembenálló elméletekként szokás megközelíteni. Ettől az értelmezési tradíciótól elszakadva előadásában a liberalizmus és a republikanizmus kapcsolódási pontjainak bemutatására törekedett.

A következő tematikus egységbe a Bibó István életművét egy-egy konkrét szempontból vizsgáló és értelmező három előadás került. Elsőként Balog Iván Bibó-recepció Franciaországban című beszámolója hangzott el, melyben az előadó Bibó István franciaországi recepcióját vizsgálta. Megállapítása szerint Bibó franciaországi recepciója kétágú. Egyrészt az ottani magyarok (a Magyar Füzetek, Kende Péter, Kemény István, Fejtő Ferenc), másrészt a franciák olvasataiból tevődik össze. Kovács Gábor, az MTA Filozófia Intézetének tudományos főmunkatársa Bibó István népiség-képe című előadásában kiemelte, hogy Bibót politikai érdeklődése, politikai világképe, politikai tapasztalatai és léthelyzete szinte predestinálták arra, hogy a rendszerváltások specialistája legyen. Elképzeléseiben a politikai demokrácia többnyire mint egy átmeneti szakaszt követő majdani kívánatos állapot volt jelen. Intellektuális erőfeszítéseinek java része az átmenetek lehetséges változatainak kidolgozására és ezen átmenetek buktatóinak az elkerülésére irányult. E témában végül Tóth-Matolcsi László, a DE ÁJK egyetemi tanársegéde tartott előadást Bibó István politikaelméleti és jogelméleti gondolkodásának metszéspontjai címmel. Arra tett kísérletet, hogy Bibó István politikaelméleti és jogelméleti gondolkodásának egymásra hatását vizsgálja, kimutatva a bibói életmű azon pontjait, ahol jogfilozófiája és politikai elemzői munkássága szervesen kapcsolódik egymáshoz.

A második nap harmadik tematikus egysége multidiszciplináris karakterű volt, melyben filozófiatörténeti beszámolók, illetve két történettudományi előadás kapott helyet. A sort Mester Béla, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének főmunkatársa Nép, nemzet, állodalom a magyar egyezményesek társasági filozófiájában című előadása nyitotta, melyben Mester Béla hangsúlyozta, hogy különbséget kell tennünk a „magyar egyezményes filozófia” egésze és a magyar filozófiai hagyomány kiemelkedő képviselője, Szontagh Gusztáv gondolkodása között, megállapítva, hogy historiográfiánk máig a kései Szontagh utólagos hagyományteremtő narratívájának a foglya. A magyar filozófiatörténet hagyományival foglalkozó másik előadás Perecz László a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi docensének Nemzet és filozófia című beszámolója volt. Perecz László előadásában a magyar filozófiatörténet „nemzeti filozófiai” toposzát vizsgálta, de nem kívánt állást foglalni a „nemzetkarakter” és a „nemzeti filozófia” létének vagy nem létének kérdésében. A filozófiatörténeti szekciót Pénzes Ferenc, a DE ÁJK tanársegédének gondolatgazdag előadása zárta, amely Kultúra és politika viszonya Nietzsche korai műveiben címmel hangzott el. Pénzes Ferenc előadásában arra kereste a választ, miért van domináns szerepben Nietzschénél a kultúra a politikához való viszonyában.

 A második nap programját két rendkívül érdekes történettudományi beszámoló zárta. Noszkai Gábor Kisebbségvédelem vagy államvédelem? A magyarországi kisebbségvédelem másfél évtizede (1990-2005) című előadásában hangsúlyozta, hogy 1990 óta politikai, gazdasági és társadalmi rendszerünk alapjaiban változott, fennmaradtak azonban XX. századi krízisek következményeiként a politikai és kulturális közösség által feldolgozatlan traumák, melyek tovább élnek társadalmunk tudatalatti rétegeiben. A traumák mindegyike összefügg azonban a kisebbségi kérdéssel. Standeisky Éva a DE ÁJK egyetemi docense Népképviselet az 1956-os forradalomban című előadásában (mellyel a szervezők a forradalom kitörésének 50. évfordulója előtt is tisztelegtek) kifejtette, hogy 1956 októberének végén forradalmi népi szervek vették át a települések és a munkahelyek igazgatását, és a forradalmi bizottságok – gyűjtőnéven így nevezte az előadó a változatos elnevezésű forradalmi szerveket – tagjai általában a szociálisan, műveltségben, együttélési hagyományokban megosztott helyiek mérvadó csoportjaiból választódtak ki.

 A szakmai előadások után a DE ÁJK Politikaelméleti és Politikatörténeti tanszéke által gondozott közéleti-közpolitikai specializáció hallgatói kaptak lehetőséget arra, hogy választott témájukból egy rövid előadással mutatkozzanak be, immáron nemcsak hallgatótársaik, hanem a szélesebb tudományos és kari közvélemény előtt is. A szekcióban elhangzott előadásokat Standeisky Éva – a specializációs képzésben részt vevő egyik vezető oktató – válogatta és moderálta. A joghallgatók politikai esetelemzéseket és családtörténeti témájú előadásokat tartottak, melyekhez a vita során a konferencián részt vevő oktatók és kutatók is hozzászóltak, illetve a továbbgondolást és továbbfejlesztést segítő tanácsokat, szempontokat nyújtottak. A konferencián résztvevő hallgatók az előadás sorrendjében Kovács Ágnes, Berecz Péter, Morvai Gábor, Szászi Judit, Szerdi András, Szabó Melitta, Tapoti Krisztina és Vajda Andrea voltak. 

 A záró program egy kerekasztal-beszélgetés és könyvbemutató volt, melyen a tíz éves DE ÁJK politikaelméleti, politikatörténeti és specializációs képzésének tanulságairól beszélgettek a résztvevők. A beszélgetés előtt Dénes Iván Zoltán bemutatta az általa szerkesztett, a bevezetőben már említett Politika az erkölcsi minimum mércéjén (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2006.) című hallgatói tanulmánykötetet.

 Összességében elmondhatjuk, hogy a konferencia szakmai és a szélesebb hallgatói-oktatói közvéleménynek szánt programjai sikerrel zajlottak, az előadók és a szervező tanszék egyaránt elégedettek voltak a rendezvények színvonalával és eredményeivel. A konferencián lefolytatott viták – jelentős szakmai eredmények rögzítése mellett – rávilágítottak arra is, hogy a magyar politikai kultúra és a napi politikai élet történéseinek megértő vizsgálatára, történeti, filozófiai kontextusba ágyazott elemzésére van szükség. Olyan elemzésre, amely képes feltárni a nemzeti tudatban jelenlévő közös traumáinkat, és a társadalom különböző rétegeinek a XX. századi történelem során elszenvedett sérelmeit, majd részben e sérelmek hatása alatt vagy következtében kialakult ön- és ellenségképét. Ha ugyanis nem szembesülünk mi magunk azzal a múlttal, amely gondolkodásunkat nagymértékben alakítja, akkor nem tudunk kilépni az érzelmi alapon történő azonosulás és elutasítás zsákutcájából, és nem tudunk egy közös, teljesítmény- és értékcentrikus szocializációs mintát kialakítani; illetve nem leszünk képesek megérteni az erkölcsi kérdések politikai ügyekben való megnyilvánulásának hiányát, anomáliáit vagy éppen félreértelmezéseit feltárni és ezekre megoldási mintákat kialakítani. 

A szervezők ezúton is köszönik a DAB székház és a DE ÁJK Dékáni Hivatal munkatársainak a szervezéshez és a lebonyolításhoz nyújtott segítségét.

 

/vissza/